tag:blogger.com,1999:blog-45121949760104559632024-03-14T08:50:25.908-07:00babablaValaki nevel valakitAnyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.comBlogger24125tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-60718026560389817342011-04-29T14:14:00.000-07:002011-04-29T14:25:52.817-07:00Amikor a lányod tíz éves<!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:DE;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><span style=""><o:p></o:p></span> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tíz éves, egyszerre lapul a születésnapi meglepetések zacskójában az Aranyhaj mesedévédé és Shakira legújabb lemeze.<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tízéves, még az öledbe ül, és úgy meséli el, melyik barátnő kinek mikor mit mondott.<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tízéves, sejted, hogy ez még csak ízelítő a kamaszévekból. Csak azt nem érted, hogy-hogy nem volt szünet a dackorszak és a tinédzserkor között. <o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tízéves, hallani sem akar arról, hogy egyszer majd elköltözzön tőletek.<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tízéves, még pont befér az állad alá. De már nem sokáig.<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tízéves, már mindent jobban tud, mint te. Legalább is első nekifutásra úgy véli.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tízéves, még elviheted játszótérre.</span></p><p class="MsoNormal">Amikor a lányod tíz éves, nem könnyű neki ruhát venni: kislányruha már, tinédzserdivat még nem jön szóba.<br /><span style=""><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tízéves, már értesülhetsz tőle olyan tudományos felfedezésekről, állatokról, és azok szokásairól, írók életének, és a történelemnek olyan fordulatairól, amikről addig nem hallottál.<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tízéves, még megfogja a kezed az utcán.<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tízéves, megcsodálja a hercegi esküvőt, de a csókot nem akarja látni. Fúúúúúúújjjj!!!!!<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tízéves, a plüssgyűjteménye lassacskán eléri a legkiterjedtebb állapotát. Még nem szabad belőle elajándékozni, padlásra vinni. Ilyet művelni az ember barátaival!<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tízéves, rajongó szeretettel néz, amikor az esti elalvás előtt betakarod.<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tízéves, még hisz a Húsvéti Nyúlban. Amikor az unokatestvéres húsvétolás csokitojásait logisztikai gubanc miatt együtt veszed meg vele, beigazolni véled a sejtésed: igazából tudja ám, hogy Anyuszi és Apuszi van, de nem akar belerondítani a játékotokba. És maga előtt is takargatja a valóságot. Hiszen olyan jó hinni ebben a mesében.<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tízéves, még zokogva sír, amikor elesik.<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tíz éves, délután beülteted az autóba, és viszed egy meglepetés helyre. Már napok óta tervezgeted és somolyogsz. Útközben megkérdezed, hogy tudja-e hova mentek. Nem is sejti. Amikor megérkeztek, megmutatod neki az utca túloldalán a Kozmetikát, hogy oda. De még mindig nem tudja. Elolvastatod vele a menüt: Gyümölcssavas kezelés, 3D szempillahosszabbítás, mágneses akupunktúra, FÜLBELÖVÉS!!!!!<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Amikor a lányod tízéves, ezt nem nagyon akarod elhinni…hiszen nem rég…..mintha ma lett volna…..és arra gondolsz, alig több mint még egyszer ennyi idő, és ő is annyi lesz, mint te, amikor férjhez mentél.<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style=""><o:p> </o:p></span></p>Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-47045416755625016722011-02-03T11:23:00.000-08:002011-02-03T11:26:40.313-08:00Tiéd a vár, magadnak építed<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzTXuS2YLzc7rKHS2g9X-sda42ZQaEcKm-wDRBOfhqYJgNYScLRTHkHxzb4Wzuqo-2ZvBy-ekh9Iq9OOrkn0u3iaPMtcxUN0tMzFI18faEDfwFG3h0YYA11q2LzDEsW-DGwP-ClDU0N3Fn/s1600/IMG_7499.JPG"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 300px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzTXuS2YLzc7rKHS2g9X-sda42ZQaEcKm-wDRBOfhqYJgNYScLRTHkHxzb4Wzuqo-2ZvBy-ekh9Iq9OOrkn0u3iaPMtcxUN0tMzFI18faEDfwFG3h0YYA11q2LzDEsW-DGwP-ClDU0N3Fn/s400/IMG_7499.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5569546747314054050" /></a><br /><br /><br />Kislányom beteg volt, itthon volt. De még így is több energia szorult belé, mint bennem tud buzogni időnként. Ezt a várat rittyentette kisöccsének, katonákat is csinált mellé, és ezzel játszottak, amikor az oviból hazatért a keresztes lovag.Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-66133226391601782612011-01-27T23:31:00.000-08:002011-01-27T23:32:15.859-08:00Friss, meleg történet egy fagyos téli reggelenNem is vettem észre, hogy a reggeli rohanásban nem vettem fel a kesztyűmet az oviba vezető úton. Kézenfogva siettünk a jeges úton, így csupaszív kisfiam két kis zöld kesztyűje közé fogta a kezemet, óvatosan, finoman, hogy ne fázzon. A szívemet melegítette át a kedvességével, mint ahogyan az a kis összevasalható műanyaggyöngyökből készült szív is, amit ő csinált nekem, és amit a télikabátom zsebében hordok.Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-40771790164386352272010-11-16T09:36:00.000-08:002010-11-16T09:38:46.951-08:00Nekem, kérem, gyereket beszéltek a hasamba!<o:smarttagtype namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="metricconverter"></o:smarttagtype><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if !mso]><object classid="clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id="ieooui"></object> <style> st1\:*{behavior:url(#ieooui) } </style> <![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:DE;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><span style="">Ezt az érzést nem lehet megszokni. Még ha már csukott szemmel találok is oda a drogéria terhességi teszteket kínáló polcaihoz, még ha rutinosan nyitom is ki a dobozt, ha már nem keresek vadul valami információ után az apróbetűvel nyomtatott tájékoztatóban, hogy mi lehet az a kis papírzacskó, hiszen fejembe vettem, hogy biztosan nem jól csináltam valamit, kihagyhattam ezt kis zacskót a tesztből, csakis azért lehet negatív az eredmény. Persze csalódottan jövök rá, hogy az csak a nedvességet felszívó, páramentesítő szilikon, amit minden bőrtáskába- pénztárcába is betesznek. „Most sikerülnie kell” – gondolom mindig. Aztán azzal vígasztalom magam, hogy hát nem baj, most úgyis készülnöm kell a következő szigorlatomra, az államvizsgámra, jó lenne, ha sikerülne az az újabb felvételi, ha megfelelnék a munkahelyemen, ha találnék egy másikat…. Közben mindig mindenhol megnyugtatnak minket, minden rendben van, várni kell, legyünk türelmesek. Hát a türelmet biztosan nem én találtam fel, sokat fáj a fejem is, eljárok egy autogén tréning-csoportba. A terápia elejéről egy kicsit lemaradok, igazolt távollétem oka egy méhen kívüli terhesség. Senki sem tudja mért, hogyan. Le vagyok törve, de bíztatnak. Ha nem is 100, de 70 százalék esélyem még maradt.<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Járok hát szorgalmasan a tréningre, ahol a többiek is fejfájósak. Beszélgetünk, képzelgünk, álmodozunk. Aztán szép lassan kiderül, mindannyian sóvárgunk egy kisbaba után is. És tessék, egyszer csak beindul a gépezet: a csoporttársnőmnél bejelentkezik az első babácska. Kegyes hozzánk a Sors, vagy az autogén tréning tudhat valamit: a pszichológusnőt is beleértve 4 kisbaba születik 8 hónap eltéréssel. Senki sem maradt ki. Nekem kérem gyereket beszéltek a hasamba!<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Azt a 9 hónapot nem lehet elfelejteni. <span style=""> </span>Sellőként kezdtem, bálnaként végeztem. Olaszországi nyaralással kezdődött – az orvosom azt mondta, hogy pihenjük ki magunkat a nyáron, ő is, én is. Aztán szeptemberben kidolgozzuk a haditervet. De szeptemberben rettegve és boldogan ültem a rendelőjében, hogy vajon igaz-e, amit az a két csík ígér. És ha igaz, ezúttal megtalálta-e a megfelelő kuckót magának az a kis sejtcsokor. Meg bizony, a lehető legszebb szuvenírt hoztuk haza magunkkal a tengerpartról.<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Bármikor újra vállalnám a <st1:metricconverter productid="25 kil" st="on">25 kiló</st1:metricconverter> pluszt, az érzést, amikor elérhetetlen távolságnak tűnik a következő sarok, pedig hol van még az otthon! Amikor örülök az enyhe télnek, mert csizmába préselni a feldagadt lábfejem – amire addig annyira büszke voltam – reménytelen vállalkozásnak tűnik. Mert cserébe ott van az a mások számára többnyire titkos, az én számomra annál intenzívebb bugyborékolás, viháncolás, rúgkapálás. Az ultrahangos felvételek ezerszeres megnézése. Ezredszer is csodálkozom, hogy ez igaz lehet-e vajon?<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Eljött végül a mi napunk is. Nem kellett gondolkodnom rajta, hogy szülni fogok-e, ahogy felkeltem reggel az ágyból, nyilvánvaló lett, hogy kirúgták a ház oldalát. A férjem telefonált a munkahelyére, hogy ma egyéb elfoglaltságai miatt nem áll módjában felvenni a munkát. A portás néni azt sem várta meg, hogy letegye a kagylót, a meglehetős hangerőnek köszönhetően még én is hallhattam, hogy már kürtöli is szét a többi dolgozónak: a Vili ma nem jön dolgozni, mert…. <o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="">Mert kissé idegesen autót vezet élete eddigi legnagyobb kalandjának helyszíne felé. Mert érdeklődve szemléli a sosem látott berendezést a kórház szülőszobájában. Mert viccelődni próbál. Mert egész nap éhezik, hogy szolidarítson. Mert megrendülten törölgeti a homlokomat egy papírzsebkendővel. Mert titokban könnye csorog. Mert köldökzsinórt vág el, kár hogy nem gyakorolt előtte a gumislaggal. Mert a kezünkbe nyomnak egy icipici csomagot és azt mondják: most már ti vagytok a szülei.<br /></span></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">Megjelent a Babanet portál <a href="http://www.babanet.hu/te_torteneted.php?id=2555">A Te történeted </a>rovatában.<br /><span style=""><o:p></o:p></span></p>Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-62225014463240994872010-10-10T00:19:00.000-07:002010-10-10T00:31:24.757-07:00Az ezüst papucs- Segítek megkeresni a papucsodat! - mondja a Húgom a kisfiamnak - milyen színű?<br />- Nekem ezüst színű papucsom van! - vágja kis büszkén az aprónép, nem kis várakozást ébresztve ezzel nagynénjében, gyanús, hogy itt valami másról lesz szó.<br />Igaza is van, az ezüst papucs egy kis ütött-kopott homokszínű darab, amit annyira szeret büszke tulajdonosa, hogy ilyen gyönyörűnek látja, mindegy, hogy mi is az igazság.<br />A lányom is talál megoldást arra, hogy a valóság olyan legyen, mint annak az ő képzeletében lennie kéne. A balett előadáson szép szerepeket táncol, de a főszerep nem az övé. (Az egy külön történet lenne, hogy mi alapján kapják a szerepeket a minibalerinák). Itthon viszont azt látom, hogy rávette a kisöccsét, hogy balettozzon vele. Igaz a magasságbeli adottságok miatt egyelőre Mimi táncolja a herceg szerepét, és a Kisnyúl pedig Hófehérkéjét.Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-41546776091035482622010-08-04T13:20:00.000-07:002010-08-04T13:32:23.541-07:00Anyja fiaAzt mondják, a kislányok az apukájukra hasonlítanak, a kisfiúk az anyukájukra. Ez nálunk is így van, amennyiben a belső tulajdonságokat nézzük. Remekül együtt tudunk működni a kisfiammal.<br />Amikor a nővére ágyát húzom át, észreveszi, hogy bonyolult a művelet, és egy "segítek!" felkiáltással már jön is. Tolja a bevásárlókocsit. Megismeri a krémet, amit használok, és leveszi a polcról. Segít fánkot szaggatni. És egy hatalmasat autózik velem. Kiosztjuk a lendkerekes kocsikat, és az nyer, akié továbbgurul.<br />Amikor felteszem neki a világ leghülyébb szülői kérdését, amit rendeletileg kellene tiltani, azaz, hogy "kié vagy?" - hiába ilyen gyarló az anyai szív - azt válaszolja: Anyué és Apué és a testvéremé.Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-67425050266665475892010-07-10T13:40:00.000-07:002010-07-10T13:46:22.049-07:00A helyes étkezés - posztgraduális képzés<span class="postbody"><span style="font-weight: bold;"></span>Az érdemjegy megszerzéséhez gyakorlati és elméleti vizsgát kell tenni <br /><br /></span><span lang="DE"><span class="postbody">1. Ha már megtanultuk a levest a tányérból szürcsölni, saját és közönségünk szórakoztatására fújjuk a levegőt visszafelé is. A publikum hangos ovációval fogja díjazni ügyességünket.<br /></span></span><span lang="DE"> <span class="postbody">2. Ne legyünk egyoldalúak, csillogtassuk meg képzőművészeti képességeinket! Ehhez nem kell mást tenni, mint hogy a levesben, főzelékben található darabokat kis ujjacskáink segítségével kihalásszuk és az etetőtálcán tetszetősen elrendezzük. Ha kigyönyörködtük benne magunkat, dobjuk vissza a tányérba. A felcsapó lé külön esztétikai élményt nyújt. És különben is rend a lelke mindennek! Levesünk, főzelékünk darabjai, csakúgy, mint a kaleidoszkóp kristályai a végtelenségig kombinálhatóak, próbálkozzunk újra és újra!<o:p></o:p></span></span><br /><span class="postbody">3. Ha jó sorsunk cérnametéltet vezérelt tányérkánkba, kutató tevékenység céljából egyik végét csippentsük mutató és hüvelykujjunk közé és emelgessük, úgy, mint ékszerész az aranyláncot, hogy hosszát, súlyát, minőségét megállapíthassuk.<br />4. Ne legyünk önzőek! A partedlinken, etetőszékünkön található állatfiguráknak - akiket az egyszerűség kedvéért egységesen nevezzünk Cicc-nek - is juttassunk a finom falatokból. Ha ők már nem kérik, akkor nyeljük le mi magunk!<br />5. Amennyiben jóllaktunk volna, vizsgáljuk a gravitáció hatását az ételmaradékokra. Kenyérkatonáinkat, kiflivégeinket, almadarabjainkat "hopp!" felkiáltással bocsássuk útjukra.<br />6. Aerodinamikai hatásnak még jobban kitehető tányérkánk, amelynek különösen szép pályaívet adhatunk. <br />7. Ezen tevékenységünkkel egyúttal a görög hagyományokat is ápoljuk, miszerint ouzos poharunkat most a kistányérral pótolva földre dobjuk és kezdődhet is a szirtaki (természetesen gondosan ügyelve arra, hogy a földre hullott vizsgálati tárgyakat még egyszer hasznosítva, belapulási képességeik alapján is rendszerezzük). </span><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:DE;} span.postbody {mso-style-name:postbody;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <span class="postbody"> <br /> <br /><br /><span style="font-weight: bold;"> Projektmunka az ötös érdemjegyért </span><br /><br />Kutatási terület: nyelvészet <br />A vajacska és a hajacska szavak közös gyökerének felderítése különös tekintettel a <span style="font-style: italic;">Vajacskát a hajacskába </span>kísérletsorozatra. Támpontul szolgálhat a tény, hogy a középkori várurak is a szolgálók hajába törölték zsíros kezüket. Ennek hiányában kísérletezés a saját hajon. Összehasonlító tanulmányként ajánljuk a banánt, a mandarint és minden paradicsomos ételt.</span>Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-80227882555418526012010-06-11T14:55:00.000-07:002010-06-11T15:09:10.354-07:00Fiú vagy lány?<span class="postbody">Jó dolog, ha az embernek gyermekei sorában mindkét nemből kijut. Kedvenc hasonlatommal élve - melyet egy Lawrence Durrell nevű írótól kölcsönöztem, igaz ő másfajta kapcsolatokra értette -, akkor a kenyér mindkét oldala vajas.<br /><br />Miért jó, ha az embernek lánya van?<br /><br />Hát azért, mert<br />- cicásak, bújósak;<br />- végig lehet velük játszani gyerekkorunk kedvenc játékait (babaöltöztetés, tologatás stb.);<br />- végig lehet velük olvasni kedvenc meséinket: a Hamupipőke, Csipkerózsika és hasonló hercegnők meséi azért a lányok szívét jobban megdobogtatják;<br />- iszonyú szép ruhákat lehet nekik venni;<br />- iszonyú klassz frizkókat fésülni;<br />- iszonyúan rózsaszínre lehet festeni a szobájukat ;<br />- önmagad folytatását láthatod benne;<br />- társad a nőiségben;<br />- ruhákat cserélgethetsz vele, ha nagy lesz, és Te is őrzöd leánykori alakod;<br />- csajos programokat lehet vele csinálni, úgymint vásárlás, fodrász, kozmetikus, romantikus filmek;<br />- részt vehetsz anya-lánya szépségversenyen;<br />- nagy átlagban egy kicsit kevésbé eleven, mintha fiú lenne;<br />- általában nagyobb benne a megfelelni vágyás (amit lehet negatívumként is értékelni, de a közösségi életét leegyszerűsíti);<br />- egy rugóra jár az agyatok....<br />Hogy a legtöbb pont egy fiúra is érvényes? Azt én nem is mondtam, hogy nem!<br /><br />És vannak ám érvek a fiúk mellett is!!!!<br /></span><span class="postbody">A kisfiú<br />- továbbviszi a család nevét (ez különösképpen akkor nyer jelentőséget, ha oly ritka névvel állunk szemben, mint a mi család nevünk is, most mondjuk azt, hogy Kovács);<br />- a kisfiúk nagyon tudnak ragaszkodni a mamához, ez egy titkos, el nem vágható aranyszál;<br />- a szerelmedet megkapod még egyszer, kicsiben;<br />- de ha nem hasonlít apukájára, akkor is garantáltan szerelmes leszel belé;<br />- annyira, hogy levesz a lábadról egy csibészes mosolyával is ;<br />- jobban beleláthatsz a férfilélek rejtelmeibe;<br />- olyan dolgokba is bepillantást nyerhetsz, amiről álmodban sem gondoltad, hogy a szenvedélyeddé válhat: megismered az összes munkagép nevét és funkcióját. Életed egyik legszebb pillanata, amikor hosszas keresgélés után egy hatalmas markolóval ülsz a villamoson és tudod, hogy megtaláltad az igazit!<br />- örömmel kiáltasz fel, ha tűzoltót/ betonkeverőt/markolót látsz melletted elhaladni a forgalomban. Akkor is, ha egyedül ülsz a kocsiban.<br />- mélyrehatóan tanulmányozhatod az élővilágot, kezdve a madártollgyűjtéstől a gilisztákon át, az éti csigákig, bogarakig, elhagyott madárfészkekig.<br />- szellemi kihívás előtt állsz nap, mint nap, jobb ha előre felkészülsz csillagászatból, természetismeretből, történelemből. Már ha meg akarod őrizni a tekintélyed;<br />- új sportágakkal ismerkedhetsz, úgymint csocsó, foci, foci, foci, ökölvívás, szumó, ja és a foci;<br />- magad is aktív életet kell hogy élj: kezdve a fogócskától (A legalkalmasabb erre a reggel. Futás az oviig. Olyan apróságokkal, hogy alacsony vércukor, még alacsonyabb vérnyomás, nem foglalkozol. Hiszen kemény Csaj vagy.), a karlengetéses repülőutánzós futáson át, a biciglizésig, pingpongig, teniszig, és igen, fociznod is kell!;<br />- rajongani kezdesz az autókért, motorokért, magad is úgy érzed, hogy alig van csodálatosabb dolog a motorizációnál. Talán csak a foci ;<br />- a konfliktusok egyszerűbb okokra visszavezethetőek: éhség, fáradtság;<br />- így lekezelésük is egyszerűbb ;<br />- ha elmélyülsz kisfiad figyelésében, akkor Életed Párját is jobban megérted;<br />- és végül a legfontosabb: pasi még nem rajongott érted ennyire!<br />Ha ügyes vagy, ezt az érzést fokozhatod is, amennyiben gondoskodtál róla, hogy törpepasiból több is az udvartartásod része legyen!<br /><br />Hogy a legtöbb pont egy lányra is érvényes? Azt én nem is mondtam, hogy nem! </span>Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-40929266173873877442010-05-18T03:35:00.000-07:002010-05-18T03:45:45.186-07:00Ez a család a legjobb családKislányunk cetlizős. Alig tanult meg saját magától, minden titoktartás ellenére írni és olvasni, máris papírra, azaz cetlikre vetette gondolatait. Valaki lehet még grafomán a családban...<br />Egy tanév alatt teljesen megtelik az íróasztalának összes fiókja a legkülönfélébb feljegyzésekkel. Ezeket aztán átválogatjuk, és amelyik átjut a szűrőn, azt dossziéba rendezzük, a többektől fájó szívvel megválunk. Az az érv hatott végül, hogy minden évben új íróasztalt kellene vennünk, ha nem így tennék, és egy idő után csak kis egérjáratokon juthatna el az ágyáig.<br />És van még egy csoport cetli, amelyik annyira szép és megható, hogy időszaki, vagy állandó kiállításon vesz részt az ablakpárkányon, a polcok szélén. Az egyik, tavaly Húsvétra készített remekműve véletlenül rákerült a <a href="http://hazisarkany.blogspot.com/2010/05/zabpelyhes-taller.html">zabpelyhes tallér</a> fotójára is. Íme teljes egészében:<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYa659dPKVFduMR-Z1XdrzqwcXga91fP01MK1x3L3x0Auc_xM20DWR-NJH-2FWMzPbEBvpXdgDIXT2OIEL1d_cLPwpDpUzkFFU5-svtz9mOVHhNezsrFe5cJq5frlNkZStMFdHn6-6b3-U/s1600/IMG_6516.JPG"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 300px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYa659dPKVFduMR-Z1XdrzqwcXga91fP01MK1x3L3x0Auc_xM20DWR-NJH-2FWMzPbEBvpXdgDIXT2OIEL1d_cLPwpDpUzkFFU5-svtz9mOVHhNezsrFe5cJq5frlNkZStMFdHn6-6b3-U/s400/IMG_6516.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5472558648254873794" border="0" /></a>Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-57917452497693355252010-04-28T12:49:00.000-07:002010-04-28T12:58:36.456-07:00Csak a húszéveseké.....Leckefüzetet kellett venni, de csak három féle mintájút lehetett kapni a papírboltban. Egy hercegnőset, és két kamaszfiúknak valót: az egyik valamilyen ismeretlen vadul kinéző fiúbandát, a másik pedig egy raftingos csapatot ábrázolt. Kislányom hosszasan vívódott, sejtettem miért. Próbáltam segíteni neki a döntésben:<br /><div>- Válaszd a kajakosokat.</div>- Anyu, én igazából a hercegnőset szeretném.<br />- Akkor válaszd azt.<br />- De félek, hogy kinevetnek.<br />- Tudod, mit? Vegyük a hercegnőset, bekötöm egy szép papírba és csak Te tudod majd, hogy ott vannak a hercegnők alatta.<br />A hercegnőpalánta nagyon megörült ennek a javaslatnak. Az én szívem meg összefacsarodott, hogy milyen világ az, ahol a gyerek nem vállalhatja fel szabadon, hogy ő az.<br />Úgy kell tennie, mintha idősebb lenne, mert gyereknek lenni gyerekes és nem menő. És ha öregebb lenne az ember, mint huszonéves, azt is titkolnia kell. A szórakozóhelyek tele vannak kamaszokkal. Érdekes, úgy kellene lennie, hogy felnőttekkel, a kamaszok meg otthon vannak.<br />Nem tudom, mi ez a vágy az örök fiatalságra? A kisebbek már most nagyok akarnak lenni, az idősebbek meg fiatalok. Pedig olyan gyorsan elröppen az a pár év, az ember szerencsés esetben az élete döntő többségét nem huszonévesen éli. Mért épülnek egész iparágak erre a mesterségesen keltett vágyra, ami valójában csak frusztrációt hoz magával?Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-68628012570081710012010-03-01T12:39:00.000-08:002010-03-01T12:44:03.984-08:00Együtt sírunk....Kisfiam ma este sírva fakadt. Olyan váratlanul és szívhez szólóan.<br />Azon kezdett el sírni, hogy egyszer régen bevittem neki egy nadrágot az oviba és kicseréltük. És mikor látogatom meg megint. Mert nagyon hiányzom neki, amikor az oviban van. Látszott rajta, hogy hirtelen törnek rá az emlékek és érzések, és mivel itt van velem, megengedheti magának, hogy utat törjön benne a megkönnyebbítő sírás.<br />Mondtam, hogy az ő dolga, hogy ovis legyen, az enyém meg hogy dolgozzak, és én szeretek is dolgozni. És akkor azt mondta, hogy azt várja hogy felnőtt legyen, és akkor odajön dolgozni, ahol én vagyok, és mellettem fog ülni...hát kicsordult a könny is a szememből...kicsi ő még nagyon...én meg sokat dolgoztam mostanában....Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-28545554349177087952010-02-09T12:36:00.000-08:002010-02-09T12:37:51.408-08:00Mimi verseAnyukám a világon a legszebb,<br />Apukám a világon a legerősebb,<br />Kisöcsém a világon a legcukibb,<br />én pedig szeretem a lovakat.Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-73591019924778356732010-02-05T02:22:00.000-08:002010-02-05T02:39:45.203-08:00Fúrjunk, fúrjunk valamit.....<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZuPsJ9BJNQaVohhazC_N4dYFzuqtw5Hi7MBIIyjwR-vx_VyQFRgB2gQS_t2dl2l8KNCOXAt9NE12e7fA31qcxPXDgZFX7b6orAuJSnNq1M-tH-2EqMknMV35C8PxiK0WZureWSNk4Kxmz/s1600-h/IMG_5728.JPG"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 300px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZuPsJ9BJNQaVohhazC_N4dYFzuqtw5Hi7MBIIyjwR-vx_VyQFRgB2gQS_t2dl2l8KNCOXAt9NE12e7fA31qcxPXDgZFX7b6orAuJSnNq1M-tH-2EqMknMV35C8PxiK0WZureWSNk4Kxmz/s400/IMG_5728.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5434705982119281186" border="0" /></a><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:DE;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><span style="">Kicsi fiunk barkácsol. Imád mindent, aminek köze van a szereléshez. Ezt a tulajdonságát anyai nagyanyjától – igen nagyANYJÁtól – örökölhette, aki pedig saját édesapjától, kinek művei között említést érdemel a családi legendáriumban fennmaradt, maradék ezüst kályhafesték felhasználásával tökéletesített házi papucs például. Humán beállítottságú szüleinek semmiféle érdeme nem lehet ebben az inkább életmódnak nevezhető hobbiban.<o:p></o:p></span><span style=""><br />Fiacskánk folyton szerelnivalókon jártatja az agyát. Az új gyerekágy dobozából bogárfogót készít úgy, hogy a fúrófejjel ellátott játék-munkagépével lukakat fúr a papundeklibe. Két terve is van vele: vagy eladjuk pénzért, és gazdagok leszünk, vagy felszereljük az ablakunkba, és nem jönnek be a bogarak.<o:p></o:p></span><span style=""><br />Másik konstrukciója a Jáva építőjátékból készített molylepke-ketrec, amit a falba fúrt üregben kíván elhelyezni. Azt nem nagyon érti, hogy mért nem engedjük neki, hogy e célból lyukat fúrjon a falba.<o:p></o:p></span><span style=""><br />Mindebből nem következik, hogy bogarak, vagy molylepkék lepnének el minket. Ha a Kontruktőr meglát egyet, akkor viszont hatalmasat sikít…és felveszi a kesztyűt az ellenük való kütdelemben.<o:p></o:p></span>Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-79723894201558211192009-12-06T04:21:00.000-08:002009-12-06T04:22:11.645-08:00A világ legbénább Mikulása- Anyu, az én ablakomba tegyük a csizmámat!<br />- Hát persze - mondom, gondolatban félresöpörve a férjem szemevillanását, ami annyit tesz, hogy jobban járnánk, ha a nappali ablakába kerülnének a cipőcskék. Kényelmesebb lenne, de hát ennél egyszerűbb a világon nincs, mint két téli álmot alvó medve mellett beosonni a szobába és becsempészni az ajándékot a csizmákba. És a medvécskék reggelre kelve rögtön megpillanthatják a meglepetést.<br />Az elképzelés természetesen léket kapott. Mert a medvék helyett két izgága nyulacska fogadott, akik arra a kis neszre is felébredtek - igaz begyógyult ürgeszemekkel -, ahogy mi szülők éjfél körül a hálószobák felé közeledtünk kezünkben a csomagokkal. Nem buktunk le. Viszont új haditervet kellett szőni.<br />Beállítottam hát az órát egy éjjel fél kettes csendes rezgésre. Idegességemben az óra előtt ébredve először is puma léptekkel felderítést végeztem, hogy alszanak-e már gyermekeink. Nem volt könnyű dolgom, a gyerekszoba padlója ugyanis el volt aknásítva markolókkal, kockákkal, autókkal. Körülbelül olyan feladat volt ez, mint a híres filmjelent, amikor Angelina Jolie jó előre begyakorolt mozdulatokkal átjut a bank lézersugarakkal teleszőtt akadálypályáján a széfig. Igen ám de én nem gyakoroltam, és termetem is inkább a Télapóéra emlékeztet - ráadásul a kezemben levő zacskók csörögtek észveszejtően. Különösen a páncélos felszerelést rejtő zacskó. Már régen izgultam ennyire. Bérlet nélkül utazni a BKV-n ehhez képest kiskutya füle. Lassan azért elértem a célt...hopp sikerült belecsúsztatni a csizmákba az ajándékokat, rendben, a páncél és a hímzőkészlet is megérkezett..na még ezt a vágy régi tárgyát, ezt a hópehely alakú lyukasztógépet még ideteszem...már épp vállon veregettem volna magam, hogy megy ez megy ez, mert innen már könnyű dolgom van, ha fel is ébred a leendő páncélos lovag és a hímezgető hercegkisasszony, már van indok, csak meg akartam nézni, vajon megjött-e a Mikulás. Hát nem szabad előre örülni, a kézigránát súlyú lyukasztó kicsúszott a kezemből, rá a radiátorra...akkorát döndült a tökéletes éjszakai csendben, mint az ágyúlövés. A családom viszont valahol a téta-álom szakaszban járhatott már, meg sem rezdültek. Végül is mélyalvási tesztnek beválna a módszer.<br />Visszafelé osontomban majd kiugrott a szívem a helyéről. Az órán láttam, hogy ez a körülbelül tízméteres útszakasz negyedórámba került...Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-7322845615019205072009-08-18T12:34:00.000-07:002009-08-18T12:42:01.717-07:00Tervrajz<div>A szüleim egyidősek, egyszerre mentek nyugdíjba is. Kipakolták a munkahelyi szobáikat. A hasznosítható darabokat hazahozták, szétosztották. A kréták, amik arra vártak, hogy hosszú számsorokat, egyenleteket, rejtélyek megoldásait írják velük a táblára, most majd virágokat, kisnyuszit, napocskát fognak rajzolni. Illetve azt is, mert kisfiam gondoskodott róla, hogy a kréták természettudományra való elhivatottága részben ki legyen elégítve. A szerzeményekkel ugyanis ezt rajzolta a kis iskolai táblájára:</div><br /><div></div><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5371391278481902130" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 300px; CURSOR: hand; HEIGHT: 400px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6jBqRAOWsYmS7LOaIcI6IZDQBPzBO3Bu64jqSyYwSKWJ0hW84sWsJdCOq2rLlI72PfeA9PY6pEuoaZ8pLSkGcFQeGX7bwnqN621RmkzwsKeCNUtPSmXyXMgJ9I-cvUCZ4t1M1cS87wklk/s400/IMG_4789.JPG" border="0" /><br /><div></div><br /><div></div><br /><div>- Mi ez? - kérdeztem gyanútlanul.</div><br /><div>- Ez segít nekem, hogy a szörnyetegvágót meg tudjam csinálni!</div><br /><div></div><br /><div></div>Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-10553935075595165372009-05-08T12:28:00.000-07:002009-05-08T12:30:00.232-07:00Újabb tervKisfiam engem is meghív a szülinapjára!!! (ősszel)<br />De a "régi" Barnabást nem (van újabb is a csoportban), mert ráült a fejére.Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-91129097829253474832009-05-06T13:08:00.000-07:002009-05-06T13:30:30.606-07:00ProjektekKisfiam mostanában több ötlettel állt elő.<br /><br />Íme egy kis gyűjtemény:<br /><br /><strong>Soha többé ne mossuk meg és ne vágjuk le a haját. Majd gitáros lesz.</strong><br />Ez a vágya nem teljesült, röpke másfél óra alatt, mely a könyörgéstől kezdve (ülj szépen, mindjárt kész leszünk - hahaha, ahogy azt Móricka elképzeli), az ígérgetésen (illatos lesz a hajad, te pedig csinos!) és a fenyegetésen (ha nem maradsz nyugton, ferde lesz a frizurád!) át a teljes apátiáig (hát ilyen lett, Istenem, majd kinő) meglehetősen széles amplitúdójú érzelmi skálát ölelt fel, szóval ennyi idő alatt kész is lettünk. Anya ölében ült, az ollót Apa csattogtatta. Tényleg csinos lett és illatos. A hajszárítás már csak a jutalomjáték volt.<br />A gitáros karrierről azóta nem esett szó. Remélem nem törtük derékba egy kibontakozó tehetség szárnypróbálgatásait!<br /><br /><strong>Vegyünk neki donosz ledót.</strong><br />Ezalatt a bionicle harcosokat és egyéb, általunk őskövületek által meghatározni nem tudott legó figurákat érti. Az ötleteit egy prospektusból meríti. Ezzel szemben Jáva építőt kapott, amit az Állatkerti Játszóházban fedezett fel.<br /><br /><strong>Megkaparintott egy hálós anyagból készült zsákot, azzal vadászik.</strong> Például távirányítót. Amikor kérdőre vonom, hogy hova tűntek a távirányítók (gyanús, hogy egyszerre ennyit nem keverhettem el még én sem), örömtől csillogó szemmel közli: elfogtuk őket!!! És előhozza a szákot, amiben ott vergődnek a csillogó testű zsákmányállatok.<br /><br />És még egy vadászat:<br />Bedugja a kis ujjacskáját az orrába:<br /><strong>Egy óriási cicát kergetek!</strong>Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-56372014954714064532009-05-06T10:55:00.001-07:002009-05-06T12:25:34.132-07:00Énekverseny<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5qZ1UWtcDED2FvaUVkhcCLttx5KoIEkvQhOl2PTnQ0mbtoSbwO_gLs5dgdaTGM31laEUak3We2u_xsa6fn8fgEJTxkfKaK3eAkgfQHAcfcnbfwb6Ao8hVnmUsNNXgUlmZ-yOOjGljCNsf/s1600-h/lewv%C3%A9lIMG_4080.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5332794229430168450" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 300px; CURSOR: hand; HEIGHT: 400px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5qZ1UWtcDED2FvaUVkhcCLttx5KoIEkvQhOl2PTnQ0mbtoSbwO_gLs5dgdaTGM31laEUak3We2u_xsa6fn8fgEJTxkfKaK3eAkgfQHAcfcnbfwb6Ao8hVnmUsNNXgUlmZ-yOOjGljCNsf/s400/lewv%C3%A9lIMG_4080.JPG" border="0" /></a><br /><div><br /><br /><br />Kedves ügyes, okos Fibi!<br /><br />Te biztos sokkal - de sokkal ügyesebb vagy nálam éneklésben, pedig én kiskoromtól minden nap énekelek, és énekes leszek, persze más is leszek de a kedvenc munkám mégis az éneklés lesz. Gratuláció neked Fibi, hogy 1. - helyezést értél el...nagyon büszke vagyok rád... De szomorú vagyok, hogy én 0. - helyezést értem el, de még oklevelet se kaptam, pedig este anyukám beszélt gyöngyike nénivel, és gyöngyike néni azt mondta, hogy nagyon nagyon szépen énekelek.<br /><br />Sajnálattal: Mimi<br /><br /><br /><strong>No comment.</strong></div>Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-90305567330755946522009-04-14T14:02:00.000-07:002009-04-14T14:07:45.649-07:00SlusszpoénMiközben elülni látszanak a viharok, csempésszük be nővérünk féltett karkötőjét az ágyunkba, délutáni alváshoz és végezzünk fizikai ksérleteket arra vonatkozóan, hogy a gumiszalag szakítószilárdsága mekkora.<br /><br />Ezután humánetológiai szemlélődésbe foghatunk: figyeljük meg, Édesanyánk vajon az eddig megszokott meggyőződéssel adja-e elő az ilyenkor szokásos vígasztaló ritmusokat: "Sajnálom, hogy ezt tette az öcséd, de hidd el, ő most tanul, megtanulja, hogyan kell szerelni, összerakni, és majd sokat fog neked segíteni. Többet segít majd, mint amennyit most rombol."<br /><br />Megfigyeléseinket raktározzuk el emlékezetünkben, de tartsuk szem előtt, hogy "egy kísérlet, nem kísérlet". Pihenés után tehát újra indul a tesztsorozat....Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-2204126000023990532009-04-14T04:50:00.000-07:002009-04-14T14:01:52.599-07:00Mit rejt a zsiráf pocakja?<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE7KOBjWvE6U9MEHnPEy_JaH0alRwKjxrlp6bd_ySYJsAiEucict0uwamJ3mfcbTO3xCPGe4KblJfdCDpm-vwZDlJMoxBmKpfmUODgVVxGK8BI5ajKMNLY-WRyg6Bn3VttCfAUo0Vso4tm/s1600-h/IMG_3746.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5324515655481455698" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 320px; CURSOR: hand; HEIGHT: 240px" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE7KOBjWvE6U9MEHnPEy_JaH0alRwKjxrlp6bd_ySYJsAiEucict0uwamJ3mfcbTO3xCPGe4KblJfdCDpm-vwZDlJMoxBmKpfmUODgVVxGK8BI5ajKMNLY-WRyg6Bn3VttCfAUo0Vso4tm/s320/IMG_3746.JPG" border="0" /></a><br /><div>Kedves Olvasóim, kitűnő szórakozási lehetőséget kínálok mai programajánlómban, ami az egész családot izgalomban tartja órákon, sőt napokon keresztül.<br />A dolog nagy odafigyelést, szervezőmunkát és precizitást igényel a részünkről, de higgyék el, megéri.<br /><br />Először is az esti lefekvés után tegyünk úgy, mintha félnénk a szörnyektől, akik kizárólag a mi szobánkban és ágyunk körül tartózkodnak, szüleink szobájában nem. Így rávehetjük Édesanyánkat, hogy megengedje számunkra, hogy az ő ágyában alhassunk el. Előzőleg természetesen jól lefárasztottuk felmenőinket, akik örülnek, hogy lemenőjük fönt az emeleten végre lepihent és felhajtanak egy pici vizecskét pici pohárkából, amitől kedélyesen beszélgetnek. Nevetgélésük kellemes háttérzajt nyújt tevékenységünkhöz, és egyúttal biztosít róla, hogy jelenleg nincsenek a közelünkben, tehát kezdődhet az alkotó tevékenység.<br /><br />Nos, nézzünk jól szét a hálószobában, mi is az, ami felhőtlen kikapcsolódást nyújthat számunkra. Mindjárt ott vannak a krémes dobozok, szemcseppes fiolák. A cseppeket használjuk rendeltetésszerűen, csepegtessük vele a világ négy égtája felé. Szüleink ágy mellé készített könyveire lehetőleg bőven jusson belőle. Végül is az olvasáshoz jó szemekre, éles látásra van szükség, ugyebár. Aztán jöhetnek a krémek, kenőcsök, jócskán nyomjunk belőlük, ahova csak bírunk.<br /><br />Testvérünknek is feledhetetlen perceket okozhatunk, ha az általa a szüleinknek Karácsonyra, Anyák Napjára gyártott kézműves alkotásait, lebontjuk, ízekre szedjük, miszlikbe szaggatjuk.<br /><br />Édesanyánk varrósládáját is kutassuk fel, nézegessük meg a benne található anyagokat, zippzárokat, gombokat. Pakoljunk vissza, de legyen egyértelmű, hogy mi ott bizony szétnéztünk.<br /><br />És most jön csak az igazi kihívás, a Hetedik Szoba, a Tiltott Gyümölcs, az ékszeres dobozok! Gyönyörködjük ki magunkat kedvünkre, majd helyezzük el őket…na nem vissza a helyükre, az túl egyszerű megoldás lenne,…hanem valami izgalmasabb, fennköltebb, rendeltetésszerűbb helyre. Ha ezzel megvagyunk, a dobozkák tetejét tegyük vissza pontosan a helyükre és a munkában megfáradva aludjunk el jó mélyen.<br /><br />A látvány, ami szüleink elé tárul majd, kissé megrendíti őket, de az első haragjuk nem ránk zúdul, hiszen mi édesdeden alszunk. Egyébként sem minket gyanúsítanak majd első körben, hiszen nyilvánvaló, hogy a Pusztító, maga Rambóterminátorpredátor járt erre. Ugye, mi megmondtuk, hogy szörnyek vannak a lakásban, jobb lett volna ránk hallgatni!<br /><br />Az a csodálatos teljesítmény, amit a pipereszerekkel értünk el, késlelteti az üres ékszeres dobozok felfedezését, ám annál nagyobb lesz a hatás, amikor napok múlva mégiscsak felfedezik a hiányt.<br /><br />Ha kérdezik: „hová tetted????”, nézzünk együgyűen, majd mutassunk egy teljesen valószínűtlen helyre, nővérünk ezer plüssállatot tartalmazó kosarára. Számtalan régen látott barátunkat üdvözölhetjük majd újra, amikor szép sorra előkerülnek a kosárból.<br /><br />Csodálkozva szemléljük, hogyan néznek át szüleink tüzetesen minden négyzetcentimétert ékszerek után kutatva. Ezen a ponton nyer jelentőséget ügyködésünk a varrósládával. Édesanyánknak eszébe ötlik, hogy biztosan oda kerülhettek a kincsek. Szegény, majd csak fél óra múlva eszmél rá, hogy hamis nyom volt.<br /><br />Hogy a családi csapatok feladták a harcot, abból is megtudhatjuk, hogy az élénk hangszín helyett fáradt rezignáltsággal beszélnek hozzánk mélyen a szemünkbe nézve. Azt emlegetik majd, hogy mi lenne, ha a mi tűzoltó-arzenálunk tűnne el egyik napról a másikra, mi vajon szomorúak lennénk-e akkor? Belegondolni is rémes….És ekkor végre megértjük, hogy mit is akarnak tőlünk: ja persze, az a sok kis kacat??? Hát azért nem kell aggódni, azt beraktam a zsiráf hasába. Akinek ki tudja mi okból jó kis gumidobozt varrtak a pocakjába és cippzárral látták el. Mi más célt szolgálhatna, mint hogy oda dugjuk fontos dolgainkat?<br /><br />Adjunk is hangot ebbéli meglátásunknak, és kérjük számon, hogy na de akkor most oda mi kerüljön?<br />Szüleink végre odaguggolnak majd mellénk és megkönnyebbült hangulatban keresgélünk miniautókat, amikkel az éhes zsiráfot jóllakathatjuk.</div>Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-84860517734310804302009-04-05T10:33:00.000-07:002009-04-05T13:35:20.091-07:00Apa ásót fúr *<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQQDFsSytNpLCOHsmMca9kAO2wE85gciOrRUCmfBeOmxuDCnrnH0NVOny-rjBLo2JNQyfAeeT8UERO2yOFd6D6LYot0NylJ47i5uN5BdRtQhhlU2zeGHwca-QpTW7PjPR7_DzQqcpAu1Zf/s1600-h/IMG_3670.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5321268765949765730" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 200px; CURSOR: hand; HEIGHT: 150px" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQQDFsSytNpLCOHsmMca9kAO2wE85gciOrRUCmfBeOmxuDCnrnH0NVOny-rjBLo2JNQyfAeeT8UERO2yOFd6D6LYot0NylJ47i5uN5BdRtQhhlU2zeGHwca-QpTW7PjPR7_DzQqcpAu1Zf/s200/IMG_3670.JPG" border="0" /></a> <strong>- nagy öröm a kiskert<br /></strong><br />Örököljünk őseinktől kiskertet, szenvedélyt a föld iránt a vérünkben. És ekcémát is hozzá. Ha ekcémával nem rendelkezünk, akkor szerezzünk be gyorsan valamilyen fertőző bőrbetegséget. Majd álljunk kertészkedő szülőnk háta mögé, és félpercenként mondjuk el, hogy mennyire szeretnénk segíteni. Segíteni amúgy tényleg tudunk, rácáfolva nagyapánk egyik gyereknevelési axiómájára, miszerint „A gyerek addig segít, amíg az több bajjal jár, mint haszonnal. Amint eredményes és hasznos lenne a gyermek tevékenysége, a kedve is elmegy a segítéstől.”** Tehát álljunk ott sóvárogva, vágyakozón, időnként emlékeztessük a vidáman dolgozót, hogy mennyire jó neki. Ha szülőnk homlokán verejtékcseppek jelennek meg, nyögve hajol, guggol, kissé szédelegve áll fel, akkor elérkezett az idő, hogy részletesen kikérdezzük a kertészkedés alapvető kérdéseiről.<br />Például, hogy Apa mért fúrja az ásót? És Édesanya mért törte bele a nyelet az ásóba? És mért a fúróval kell fúrni? És mért szorult bele a nyele? És meg tudjuk csinálni?<br /><br />Vagy szaglásszunk kiütéses orrunkkal egészen közel hajolva a földhöz. Húsig vakart ekcémás bőrű kezünkkel imitáljunk ásó mozdulatokat. Kerülgessük a szerszámokat, kapát (kappan?), ásót. Riadjunk meg a dongótól, és menekülési útvonalnak válasszuk a szerszámokon átvezetőt. Különösen, ha kissé rozsdásak.<br /><br />Ha mégis ráunnánk a különleges állatfaj, a <em>Kertészisz Szülőenzisz</em> élőhelyén való megfigyelésére, akkor találjunk más szórakozást magunknak. Arra azonban ügyeljünk, hogy mindig pontosan a szülő háta mögött helyezkedjünk el, és „Nézd, milyen ügyes vagyok!” felkiáltással hívjuk fel produkciónkra a figyelmet. A háziasított, megnevelt példányok már úgyis hozzászoktak, hogy bármilyen figyelmet igénylő tevékenységet 180 fokban kitekert fejjel végezzenek el.<br /><br />Ha elég kitartóak vagyunk, biztosan csurran-cseppen a végére valami kis ásnivaló. A számunkra kijelölt földdarabról a rögöket egyenletesen terítsük szét a csúszdán, a füvön és egy óvatlan pillanatban a terasz kövére is juttassunk.<br /><br />Erőinket osszuk meg 140 centi alatti társainkkal, úgy gazdálkodva csapataink erejével, hogy valaki mindig meg legyen bízva az általunk olyannyira megkedvelt, akaratunkhoz szoktatott lény folyamatos felügyeletével.<br /><br /><br /><br /><br />* <em>A mondatot ajánljuk az első-második osztályos tanulók tollbamondásához.<br />** <strong>Bélapapa axiómájának kiegészítése</strong>: Ha gyermekünk tud és akar is segíteni, akkor ezt valami külső, tőlünk független tényező lehetetlenné teszi.</em>Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-91041538751901218802009-04-04T09:23:00.000-07:002009-04-04T09:28:27.065-07:00Egy jól nevelt kisfiú jótanácsai az evésben még járatlanok számára<strong>Figyelem a kisfiam. Ahogy a tehetetlen csomagocskából egyre több mindent tudó és értő embercsepp válik. Ahogy egyre nagyobb önállóságot követel magának a világban. Némely területen olyan képességekre tesz szert, hogy valóságos előadást tarthatna belőle. Könnybe lábad tőle a szemem… de nem csak a meghatottságtól.<br /></strong><br /><br /><br />1. Ha éhesek vagyunk, járkáljunk hangos "HAMMA-HAMMA!" kiáltásokkal körbe-körbe a lakásban (a kézmosás ellen egy leheletnyit tiltakozzunk).<br /><br />2. Ha nem olyan étel került a tányérunkra, ami elnyerné ízlésünket, mutogassunk a világ összes égtája felé és ismételjük a már jól bevált varázsszót: "HAMMA-HAMMA"! Valahonnan biztosan érkezik egy felmentő sereg.<br /><br />3. Követeljünk magunknak evőeszközt, lehetőleg többet, de a kezünkkel együnk, ez élvezetesebb. Hogy minek a kanál? Ami jár, az jár!<br /><br />4. Ha étkezés közben a kezünkre tapadt volna az étel, integessünk hevesen, így intve búcsút a nem kívánt morzsáknak, rizsnek, répa- krumpli-daraboknak.<br /><br />5. Ha a tálcánkon is lennének nem szívesen látott falatok, dobjuk őket kecses mozdulattal a hátunk mögé. A várurak is így vetették maguk mögé a már egészen, vagy félig rágott csontokat. Rezignált, már-már bamba arccal nézzünk arra a személyre, aki azt mondja, nem szabad!<br /><br />6. Nincs nagyobb élvezet, mint a kistányérunkat kétfelől megragadni és úgy inni ki a levest.<br /><br />7. Talán csak egy mérhető hozzá, ha itatópoharunkból az innivalót bőségesen a tálcánkba locsoljuk, és egyenletesen belepasszírozzuk a még fellelhető ételmaradékot. Így adhatunk végre ésszerű magyarázatot többek között a „teavaj” összetett szónak.<br /><br />8. Ha elhangzik a "Jól laktál? Akkor megyünk is az ágyikóba!" mondatsor, tegyünk úgy, mint aki éppen most lát étele elköltéséhez!<br /><br />9. Mivel jó előre gondoskodtunk magunkról, kijátszva szüleink éberségét és gyorsaságát, kaparintsuk meg a földről az ételdarabokat és együk meg jóízűen. Hogy most mért ízlik? A madárlátta kenyér is más ízű, nem?Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-65507654197581717672009-03-27T23:17:00.000-07:002009-03-27T23:19:07.771-07:00Helyes viselkedés a pelenkázóasztalon- alapozó tárgy az Öltözködés c. előadássorozathoz<br /><br /><br />1. Az öltözködés nyűg. Kivéve, ha szórakoztatóvá tesszük magunk és környezetünk számára. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy ne a napi rutin győzzön kreatív szellemünk fölött.<br /><br />2. Kezdjük a gyakorlatot egyszerű bemelegítéssel, hangolással. Ha felmerül bennünk a gyanú, hogy öltözni visznek, szaladjunk az ellenkező irányba. Amennyiben elkapnak, visítással tiltakozzunk. Így kellőképpen felfrissítjük vérkeringésünket és megalapozzunk gondozónk adrenalinszintjét az előadás befogadására.<br /><br />3. A pelenkázóasztalon hasról forduljunk hátra, illetve hátról hasra. Így az öltözködés testedzésünk alapjait képezheti.<br /><br />4. A legérdekesebb tárgyakat mindig a fejünk fölött találjuk. Magastartással és törzsünk kicsavarásával igyekezzünk elérni ezeket. Ne hagyjuk magunkat lefegyverezni mindenféle dobozok, plüssállatok felénklengetésétől. A lázmérő, hintőpor, babaolaj biztosan az északi zónában található!<br /><br />5. Ha megszereztük a kívánt céltárgyat, a lábunkat használjuk a pelenkázás élvezetesebbé tételére. Rendkívüli sebességet érhetünk el bicigliző mozdulatokból. Így a harisnya, nadrág, zokni feladását is megakadályozhatjuk.<br /><br />6. Ha csatát vesztünk lábaink felett, vagy saját örömünkre belemegyünk a "Hol a lába, itt van, kukucs, megvan!" - játékba, akkor kezeinknek adjunk újabb feladatot! Kaszáló mozdulatokkal keressük meg a popsitörlőkendőt. Amennyiben kellő erővel húzzuk, egymás után 5-6 darabot is sikerülhet megkaparintanunk.<br /><br />7. Ezt a célt könnyebben érhetjük el, amikor Édesanyánk a kendőt rendeltetésszerűen használja. Olyankor figyelme könnyebben elterelődik.<br /><br />8. Mit is kezdjünk a megszerzett zsákmánnyal? Szívogassuk ki belőle a finom ízt! Csakis ínyenceknek! Ezt a finomságot a semmi más ételt a gyomrába leengedni nem akaró apró emberkék is örömmel fogyasztják.<br /><br />9. Popsitörlés közben jó móka még a végtermék tapintásos vizsgálata, illetve gerincoszlopunk ezen felén elhelyezkedő szerveinkkel való ismerkedés. Használjuk ki az alkalmat, erre nem sok lehetőségünk adódik!<br /><br />10. Ajánlom még a pelenkázóasztal, mint magasles, illetve ugródeszkaként való használatát. Kizárólag Kemény Leányoknak és Legényeknek! A végeredmény fájdalmas, de az élmény pótolhatatlan!<br /><br />11. Ha produkcióinkat hangos ovációval jutalmaznák, háláljuk meg ráadás előadásával!Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4512194976010455963.post-83851805612379575262009-03-27T07:11:00.000-07:002009-03-27T07:12:42.454-07:00Séta etikettSétálni egészséges, csak unalmas. Íme néhány ötlet, amivel feldobhatjuk a hangulatot, de legalább is erős megfontolásra késztetjük a minket gondozó személyeket, hogy máskor is vállalkoznak-e velünk egy túlélőtúrára:<br /><br />Az első és legfontosabb szabály, hogy semmiképpen ne haladjunk abba az irányba, amerre a velünk együtt az egészséges életmód oltárán áldozó rokonaink, barátaink, üzletfeleink. Legegyszerűbb megoldás a visszafelé haladás, lehetőleg kétszeres sebességgel, mint ahogyan az odautat megtettük.<br /><br />Ha ez nem megoldható, akkor ne a haladás irányát, hanem ütemét variáljuk. Sietősre foghatjuk lépteinket, ha édesanyánk nagy üvegfelületek mögött elhelyezett tárgyakat vesz szemügyre, vagy ismerőssel, ismeretlennel, boldoggal, boldogtalannal beszédbe elegyedik. A mondatot, hogy „jajj de édes ez a gyerek, egy igazi kis tündér!”, értelmezzük a startpisztoly eldördüléseként. Szintén nagyobb sebességre kapcsolhatunk, ha tiltott terület közelébe érünk, úgymint szökőkút, pocsolya, működő locsoló-berendezés, kutya-vécé, útkereszteződés. Ha kellően nagy sebességet választunk, az aerobik órák árát és az ott töltött időt is megspórolhatjuk édesanyánknak, valamint az őszülés folyamatát befejezetté tehetjük nagyszüleink esetében.<br /><br />A fontolva haladás technikáját alkalmazhatjuk a bevásárlás, testvér óvodába kísérése, egészséges rendelésre időpontra történt bejelentkezés esetén. Vegyük alaposan szemügyre a menet közben számunkra megfelelő magasságban kihelyezett tárgyakat. Elsősorban kavics, termések, gesztenye, csigaház (egységesen nevezzük őket diónak), fűszálak, virágok jönnek szóba. A természet sosem ismétli önmagát, a változatosság pedig gyönyörködtet. Alaposan éljük ki megfigyelő képességünket. Igazi természetbúvárként ötleteket meríthetünk Gerald Durrell életművéből. Különösképpen tanulmányozásra méltó tereptárgy a kerítés mögött elhelyezkedő kutya, vakarózó macska, különféle gombák, zuzmók, harasztok, bogyók.<br /><br />Sebességünk nullára redukálásának másik módja, ha egyszerűen leülünk, netán lefekszünk a földre. Ezt egy kis fetrengéssel és sírással egybekötve figyelemfelhívásnak szánhatjuk, hogy jóból is megárt a sok.<br /><br />Egy igazi úr a séta közben is úr. Sétapálcát mindenképpen vigyünk magunkkal. Ha otthon felejtettük volna, akkor szerencsére útközben is magunkhoz vehetjük, hiszen előbb-utóbb biztosan ráakadunk egy botra. Másodlagos felhasználásként végigütögethetjük vele a kerítés-léceket, fatörzseket, testvérünk lábát.<br /><br />A séta különleges alfaját képezi, ha kismotorral vágunk útnak. Ha kellő mértékben eltávolodtunk a rajtponttól, szálljunk le a motorról, és semmilyen körülmények között ne szálljunk rá vissza, csak, ha már odaértünk a játszótérre. Hű fegyverhordozóink úgyis utánunk hozzák majd nélkülözhetetlen járművünket. A hazaúton ugyanezt az eljárási módot alkalmazzuk, azzal a különbséggel, hogy most már mi magunk se legyünk hajlandóak egy tapodtat sem továbblépni. Ha süket fülekre találnánk, ne higgyünk a színjátéknak. Létezik az a hangerő, amitől szüleink hallása megjavul. A tény, miszerint édesanyánknak csak két keze van, ne tántorítson el. A túlélő felszerelés mellett – váltóruha, uzsonna, homokozó játék, napkrém, pokróc, kismotor, kistestvér – biztosan minket is haza tud még cipelni. Ha a séta közben vásároltunk is, ez csak egy újabb érv amellett, hogy nagyon elfáradtunk és jogosan követeljük a jussunk.<br /><br />Ha bármilyen okból a séta befejezése mellett döntünk, ajánlom a zéró tolerancia elvének bevezetését. Semmilyen észérvre, ígéretre, fenyegetésre ne hallgassunk, érjük el – a már taglalt hanghatásokkal élve is -, hogy ne a saját lábunkon kelljen továbbhaladnunk. Ha mindezt még tekergő kígyóra emlékeztető mozdulatokkal is fűszerezzük, biztosak lehetünk benne, hogy légvonalban fogunk hazatérni.Anyulhttp://www.blogger.com/profile/04336467869849517932noreply@blogger.com2