2010. február 5., péntek

Fúrjunk, fúrjunk valamit.....


Kicsi fiunk barkácsol. Imád mindent, aminek köze van a szereléshez. Ezt a tulajdonságát anyai nagyanyjától – igen nagyANYJÁtól – örökölhette, aki pedig saját édesapjától, kinek művei között említést érdemel a családi legendáriumban fennmaradt, maradék ezüst kályhafesték felhasználásával tökéletesített házi papucs például. Humán beállítottságú szüleinek semmiféle érdeme nem lehet ebben az inkább életmódnak nevezhető hobbiban.
Fiacskánk folyton szerelnivalókon jártatja az agyát. Az új gyerekágy dobozából bogárfogót készít úgy, hogy a fúrófejjel ellátott játék-munkagépével lukakat fúr a papundeklibe. Két terve is van vele: vagy eladjuk pénzért, és gazdagok leszünk, vagy felszereljük az ablakunkba, és nem jönnek be a bogarak.

Másik konstrukciója a Jáva építőjátékból készített molylepke-ketrec, amit a falba fúrt üregben kíván elhelyezni. Azt nem nagyon érti, hogy mért nem engedjük neki, hogy e célból lyukat fúrjon a falba.

Mindebből nem következik, hogy bogarak, vagy molylepkék lepnének el minket. Ha a Kontruktőr meglát egyet, akkor viszont hatalmasat sikít…és felveszi a kesztyűt az ellenük való kütdelemben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése