Egy tanév alatt teljesen megtelik az íróasztalának összes fiókja a legkülönfélébb feljegyzésekkel. Ezeket aztán átválogatjuk, és amelyik átjut a szűrőn, azt dossziéba rendezzük, a többektől fájó szívvel megválunk. Az az érv hatott végül, hogy minden évben új íróasztalt kellene vennünk, ha nem így tennék, és egy idő után csak kis egérjáratokon juthatna el az ágyáig.
És van még egy csoport cetli, amelyik annyira szép és megható, hogy időszaki, vagy állandó kiállításon vesz részt az ablakpárkányon, a polcok szélén. Az egyik, tavaly Húsvétra készített remekműve véletlenül rákerült a zabpelyhes tallér fotójára is. Íme teljes egészében:
