Azt mondják, a kislányok az apukájukra hasonlítanak, a kisfiúk az anyukájukra. Ez nálunk is így van, amennyiben a belső tulajdonságokat nézzük. Remekül együtt tudunk működni a kisfiammal.
Amikor a nővére ágyát húzom át, észreveszi, hogy bonyolult a művelet, és egy "segítek!" felkiáltással már jön is. Tolja a bevásárlókocsit. Megismeri a krémet, amit használok, és leveszi a polcról. Segít fánkot szaggatni. És egy hatalmasat autózik velem. Kiosztjuk a lendkerekes kocsikat, és az nyer, akié továbbgurul.
Amikor felteszem neki a világ leghülyébb szülői kérdését, amit rendeletileg kellene tiltani, azaz, hogy "kié vagy?" - hiába ilyen gyarló az anyai szív - azt válaszolja: Anyué és Apué és a testvéremé.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése