Apa ásót fúr *

- nagy öröm a kiskert

Örököljünk őseinktől kiskertet, szenvedélyt a föld iránt a vérünkben. És ekcémát is hozzá. Ha ekcémával nem rendelkezünk, akkor szerezzünk be gyorsan valamilyen fertőző bőrbetegséget. Majd álljunk kertészkedő szülőnk háta mögé, és félpercenként mondjuk el, hogy mennyire szeretnénk segíteni. Segíteni amúgy tényleg tudunk, rácáfolva nagyapánk egyik gyereknevelési axiómájára, miszerint „A gyerek addig segít, amíg az több bajjal jár, mint haszonnal. Amint eredményes és hasznos lenne a gyermek tevékenysége, a kedve is elmegy a segítéstől.”** Tehát álljunk ott sóvárogva, vágyakozón, időnként emlékeztessük a vidáman dolgozót, hogy mennyire jó neki. Ha szülőnk homlokán verejtékcseppek jelennek meg, nyögve hajol, guggol, kissé szédelegve áll fel, akkor elérkezett az idő, hogy részletesen kikérdezzük a kertészkedés alapvető kérdéseiről.
Például, hogy Apa mért fúrja az ásót? És Édesanya mért törte bele a nyelet az ásóba? És mért a fúróval kell fúrni? És mért szorult bele a nyele? És meg tudjuk csinálni?

Vagy szaglásszunk kiütéses orrunkkal egészen közel hajolva a földhöz. Húsig vakart ekcémás bőrű kezünkkel imitáljunk ásó mozdulatokat. Kerülgessük a szerszámokat, kapát (kappan?), ásót. Riadjunk meg a dongótól, és menekülési útvonalnak válasszuk a szerszámokon átvezetőt. Különösen, ha kissé rozsdásak.

Ha mégis ráunnánk a különleges állatfaj, a Kertészisz Szülőenzisz élőhelyén való megfigyelésére, akkor találjunk más szórakozást magunknak. Arra azonban ügyeljünk, hogy mindig pontosan a szülő háta mögött helyezkedjünk el, és „Nézd, milyen ügyes vagyok!” felkiáltással hívjuk fel produkciónkra a figyelmet. A háziasított, megnevelt példányok már úgyis hozzászoktak, hogy bármilyen figyelmet igénylő tevékenységet 180 fokban kitekert fejjel végezzenek el.

Ha elég kitartóak vagyunk, biztosan csurran-cseppen a végére valami kis ásnivaló. A számunkra kijelölt földdarabról a rögöket egyenletesen terítsük szét a csúszdán, a füvön és egy óvatlan pillanatban a terasz kövére is juttassunk.

Erőinket osszuk meg 140 centi alatti társainkkal, úgy gazdálkodva csapataink erejével, hogy valaki mindig meg legyen bízva az általunk olyannyira megkedvelt, akaratunkhoz szoktatott lény folyamatos felügyeletével.




* A mondatot ajánljuk az első-második osztályos tanulók tollbamondásához.
** Bélapapa axiómájának kiegészítése: Ha gyermekünk tud és akar is segíteni, akkor ezt valami külső, tőlünk független tényező lehetetlenné teszi.