Figyelem a kisfiam. Ahogy a tehetetlen csomagocskából egyre több mindent tudó és értő embercsepp válik. Ahogy egyre nagyobb önállóságot követel magának a világban. Némely területen olyan képességekre tesz szert, hogy valóságos előadást tarthatna belőle. Könnybe lábad tőle a szemem… de nem csak a meghatottságtól.
1. Ha éhesek vagyunk, járkáljunk hangos "HAMMA-HAMMA!" kiáltásokkal körbe-körbe a lakásban (a kézmosás ellen egy leheletnyit tiltakozzunk).
2. Ha nem olyan étel került a tányérunkra, ami elnyerné ízlésünket, mutogassunk a világ összes égtája felé és ismételjük a már jól bevált varázsszót: "HAMMA-HAMMA"! Valahonnan biztosan érkezik egy felmentő sereg.
3. Követeljünk magunknak evőeszközt, lehetőleg többet, de a kezünkkel együnk, ez élvezetesebb. Hogy minek a kanál? Ami jár, az jár!
4. Ha étkezés közben a kezünkre tapadt volna az étel, integessünk hevesen, így intve búcsút a nem kívánt morzsáknak, rizsnek, répa- krumpli-daraboknak.
5. Ha a tálcánkon is lennének nem szívesen látott falatok, dobjuk őket kecses mozdulattal a hátunk mögé. A várurak is így vetették maguk mögé a már egészen, vagy félig rágott csontokat. Rezignált, már-már bamba arccal nézzünk arra a személyre, aki azt mondja, nem szabad!
6. Nincs nagyobb élvezet, mint a kistányérunkat kétfelől megragadni és úgy inni ki a levest.
7. Talán csak egy mérhető hozzá, ha itatópoharunkból az innivalót bőségesen a tálcánkba locsoljuk, és egyenletesen belepasszírozzuk a még fellelhető ételmaradékot. Így adhatunk végre ésszerű magyarázatot többek között a „teavaj” összetett szónak.
8. Ha elhangzik a "Jól laktál? Akkor megyünk is az ágyikóba!" mondatsor, tegyünk úgy, mint aki éppen most lát étele elköltéséhez!
9. Mivel jó előre gondoskodtunk magunkról, kijátszva szüleink éberségét és gyorsaságát, kaparintsuk meg a földről az ételdarabokat és együk meg jóízűen. Hogy most mért ízlik? A madárlátta kenyér is más ízű, nem?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése